Szefárd szokások, mint kommentárok

Az Exodus 12:11-ben ezt parancsolja Isten a népnek a peszahra vonatkozóan: „Így egyétek: legyen a derekatok felövezve, sarutok a lábatokon, bototok a kezetekben, és sietve egyétek: az Úr páskája ez.”[i] Ez a parancsolat az askenáz zsidóság értelmezésében a peszah micrajimra vonatkozik, a kivonuláskor történt eseménysorozatra. A szefárd zsidóság viszont ezt egy szokás, minhág alapjának is tekinti.

Görögországban, Kurdisztánban és Észak-Afrikában egy kis előadás keretében emlékeznek a kivonulásra. Az ünneplők az Exodus 12:11-ben szereplő parancsolatot szó szerint valósítják meg:

„Így egyétek: legyen a derekatok felövezve, sarutok a lábatokon, bototok a kezetekben, és sietve egyétek: az Úr páskája ez.”

A széder estén az apa vagy a fiatalabb gyerekek beöltöznek nomádoknak/koldusoknak és kezükben egy botra felszúrt maceszt tartva bekopognak az ajtón, kérlelve a bent lévőket, hogy engedjék be őket. A nomádok és a bent tartózkodó vendégek között az alábbi párbeszéd zajlik le:

Vendégek: Kik vagytok, és honnan jöttök?

Nomádok: Zsidók vagyunk, és Egyiptomból jövünk.

Vendégek: Hová mentek?

Nomádok: Jeruzsálembe.

Ezek után elmeséli az apa az egyiptomi kivonulás történetét.

Az Exodus 12:7 és 12:13-as verse a ház ajtófélfájára és szemöldökfájára kent vérrel foglalkozik, mint ami megvédi az abban lakókat a tízedik csapástól. A görögországi zsidóság ugyanilyen védelmező szerepet tulajdonít az áfikománnak (a középső, eltört macesz nagyobbik, széder este során elrejtett része).  Az ünnep során a ház különböző részeibe akasztanak fel az áfikománból és a következő peszah előtt a régi afikománt elégetik.

Az észak-afrikai zsidóság egy másik szokása, hogy a széderestén az apa felolvassa a tíz csapásról szóló részt az Exodus-ból, és ekkor kiönt egy tálba vizet, amit a „csapások vizé”-nek neveznek. Úgy tartják, hogy ezzel a vízzel távol lehet tartani az ellenséget, ha az ellenség házának falára locsolnak belőle. Tehát úgy működik, mint a bibliai vér az ajtón, csak éppen a távol tartandó gonosz házára kell szórni belőle.

A marokkói zsidóság a mimuna szertartását a peszah utáni napon tartja. Korán reggel a családok kimennek a tengerhez, az arcukra és a lábukra vizet locsolnak, mintegy eljátszva a Vörös-tengeren való átkelést. Az ünnepet megelőző este a nők felveszik legszebb ruháikat és ékszereiket, majd így járnak házról-házra, hogy megkóstolják az elkészített ünnepi fogásokat. Az ünnephez kapcsolódó felöltözés és ékszerek viselése kapcsolódhat az Exodus 12:35-höz: „Izráel fiai Mózes beszéde szerint jártak el, mert ezüst és arany ékszereket meg ruhákat is kértek az egyiptomiaktól.” Isten ezt az Exodus 3:22-ben parancsolta meg a zsidóknak.

Felhasznált irodalom:

Simon, Reeva Spector – Laskier, Michael Menachem – Reguer, Sara eds., The Jews of the Middle East and North Africa in Modern Times (New York: Columbia University Press, 2003) pp. 197-200.

---

[i] A bejegyzésben található bibliai idézetek a RÚF-ból (Revideált Új Fordítás, 2014) vannak.

Szombati munkatilalmak: az Exodus 35 a gyakorlatban

Isten megpihent a Teremtés hetedik napján, ezért a zsidóságnak is meg kell pihennie a hetedik napon, szombaton. A Tóra általánosságban rendeli el a szombati pihenést (Exod. 20:8-11, Deut. 5:12-15) és nem részletezi, hogy milyen munkákat nem lehet végezni, csak egyet említ, a tűzgyújtás tilalmát Exod. 35:3-ban: „Lakóhelyeteken sehol se gyújtsatok tüzet szombaton!”.[i] A 39 főmunkát a Misna Sabbat traktátusa írja le részletesen és ezeket hét nagy kategóriába lehet osztani:

1.      Élelmiszerek termesztése és elkészítése: vetés, szántás, aratás, begyűjtés, cséplés, kipergetés, válogatás, őrlés, szitálás, tészta készítése, sütés.

2.      Ruhaanyag elkészítése és kikészítése: gyapjú nyírása az állatról, fehérítés, tilolás, színezés, sodrás, a fonal felhelyezése a szövőszékre, a szálak keresztezése, szövés, a fonal elvágása, csomózás, csomó kioldása, vásznak összekötözése, szétszakítása.

3.      Bőr kikészítése (pergamenlap készítése) és az íráshoz kapcsolódó munkák: vadászat, állat levágása, a bőr lenyúzása, a bőr cserzése, a bőr simítása, vágás helyének a bejelölése, vágás, írás, írás kitörlése.

4.      Menedék nyújtásához kapcsolódó munkák: építés, rombolás.

5.      Tűzzel kapcsolatos munkák: tűz gyújtása és eloltása.

6.      Munka befejezésével kapcsolatos: utolsó kalapácsütés.

7.      Szállítással kapcsolatos: közterületre való kivitel és közterületen történő cipelés.

Mindezen tiltott munkák (melakhák) az Exodus 35. fejezetében leírt szent sátor építésének munkálataiból lettek levezetve, ugyanis közvetlenül a szombati munkatilalom után szerepel a Bibliában a sátor elkészítése: a sátor építése, a kárpitok elkészítése, a különböző bőrök kikészítése és a ruhák készítése szolgált alapul a főmunkákhoz.

A szombaton tiltott munkákhoz a rabbik még az éruv kiegészítést tették: magánterületen belül lehet cipelni tárgyakat szombaton, ezért ha a város fallal van körülvéve, vagy egy bizonyos területét dróttal vagy határoló felülettel vesznek körbe egy bizonyos szertartás során, akkor jön létre az éruv. Az éruv lehetővé teszi, hogy a körülhatárolt terület szombaton magánterületnek minősüljön, így lehet cipelni, ha azon belül vagyunk.

A mai, modern világhoz is alkalmazkodtak a szombati munkatilalmak. Az elektromos eszközök használata többféle tevékenységgel összefüggésbe hozható: tűzgyújtás, építés, vagy az utolsó kalapácsütés, mert ha például felkapcsoljuk a villanyt, akkor zárjuk az áramkört. A rabbik különbözőképpen magyarázzák az elektromosság tilalmát, de mindenképpen tilos elektromos eszközöket használni szombaton. Az építéshez kapcsolódik, hogy esernyőt sem szabad használni szombaton. A főzés, illetve a bizonyos hőmérsékletnél melegebbre való felmelegítés tilos, ezért a szombati ebédet még pénteken be kell tenni a sütőbe és nem szabad szombat délig kivenni. Erre a lassú tűzön való melegítésre például a sólet alkalmas, mert nem ég oda könnyen.

Bizonyos esetekben meg lehet kérni egy nem zsidót (sabesz goj), hogy végezzen el a zsidók számára tiltott munkákat szombaton, például fejje meg a tehenet, hiszen az fontos az állatnak is, hogy ne szenvedjen. Ha életveszély kockázata áll fenn, meg lehet, sőt meg is kell szegni a szombatot, hogy az illető megfelelő segítséget kapjon.

Felhasznált irodalom:

Blackman, Philip ed., Misnayoth. Order Moed. (Brooklyn, New York: Judaica Press, 1983)

Trepp, Leo, The Complete Book of Jewish Observance (New York: Behrman House Inc./Simon & Schuster, 1980) pp. 66-72.

Biró Tamás szerk., Szefer ha-Chinuch (Arachim, Magyarország) 114. Vajakhel - http://www.birot.hu/arachim/114.html (lekérés ideje: 2016.06.16.)

---

[i] A bejegyzésben található bibliai idézetek a RÚF-ból (Revideált Új Fordítás, 2014) vannak.

Kommentárok Exodus 12-höz

Az Exodus 12. fejezete tartalmazza az Egyiptomból való kivonulást és peszah ünnepét. Egyrészt szól a peszah micrajimról (פּסח מצרים), arról az eseményről, amely a kivonuláskor történt, és szól a peszah dorotról (פּסח דורות), amely a következő generációk által tartott peszah ünnep.

A Mekhilta de-Rabbi Ismael[i] Piszkha traktátusa első fejezetének eleje azzal foglalkozik, hogy miért úgy kezdődik az Exodus 12:1, hogy „Azután ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak[ii]” (וַיֹּ֤אמֶר יְהוָה֙ אֶל־מֹשֶׁ֣ה וְאֶֽל־אַהֲרֹ֔ן). Más helyeken a könyvön belül általában Isten csak Mózeshez beszél (Ex. 6:28), míg itt Mózeshez és Áronhoz is. A midrás azt a következtetést vonja le, hogy ahogy Mózes is, úgy Áron is tökéletesen alkalmas volt arra, hogy isteni kinyilatkoztatásban részesüljön. Amikor pedig Isten csak Mózeshez beszélt, annak célja az volt, hogy különbséget tegyen Mózes és Áron között, Mózes szerepét növelve ezzel. Van három hely a Tórában, amelyekben kizárólag Áronnak volt címezve a kinyilatkoztatás (Lev. 10:8; Num. 18:1; 18:8).

Ugyanakkor mivel Mózes és Áron egymás mellett vannak megemlítve, ezért Áron egyenlő kell, hogy legyen Mózessel: ahogy Mózes bíráskodott a fáraó fölött (Ex. 7:1), úgy Áron is, ahogy Mózes bátran beszélt, úgy Áron is. Mózes neve megelőzi a versben Áron nevét, ez okot adhat arra a feltételezésre, hogy Mózes elsőbbséget élvez Áron felett. De egy másik helyen Áron előzi meg Mózest: „Ez az az Áron és Mózes, akiknek azt mondta az Úr” (Ex. 6:26), tehát ebből lehet következni arra, hogy Mózes és Áron egyenlők. A midrás szerint Mózes és Áron közötti különbség mindössze a kapott kinyilatkoztatások számában látható, Mózes többször kap önállóan kinyilatkoztatást és többször szerepel a felsorolások elején, mint Áron. De mintha „minőségileg” nem lenne közöttük különbség, ez fakadhat abból is, hogy a kohénok Áront, míg a rabbik Mózest tartották volna fontosabbnak a korban, és a midrás ennek őrzi a nyomát.

A Mekhilta Piszkha traktátusának második fejezete foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy Isten hogyan rendelte el az év első hónapját a népnek: „Ez a hónap lesz az első hónapotok. Ez lesz számotokra az első az év hónapjai között.” (Ex. 12:2) (הַחֹ֧דֶשׁ הַזֶּ֛ה לָכֶ֖ם רֹ֣אשׁ חֳדָשִׁ֑ים רִאשֹׁ֥ון הוּא֙ לָכֶ֔ם לְחָדְשֵׁ֖י הַשָּׁנָֽה). A bibliai vers szószerinti értelmezésében Isten az első tavaszi hónapra mutat rá, hogy az legyen a nép évkezdő hónapja. A midrás értelmezése szerint viszont Isten nem a hónapra (hodes), hanem az újholdra (hadas) mutat, így elrendelve az újhold megfigyelését, mint minden hónap kezdetének meghatározását. Érdekesség, hogy az Exodus 13. fejezetében niszán hónap másik neve szerepel, feltehetőleg a babilóni fogság előttről: áviv (אביב), amely kalászérést jelent.

A 12:10-ben található parancsolat „Ne hagyjatok belőle reggelre. Ha mégis marad belőle reggelre, azt égessétek el.” megengedést is tartalmaz a betartását illetően. Lekathila (לכתחילה), azt jelenti, hogy még mielőtt megtörténik az esemény, jelen esetben a parancsolat teljesítése, akkor arra törekszik az ember, hogy mindent a vallási előírásoknak megfelelően tegyen. De ha megtörtént az esemény és valamilyen hiba csúszott a számításba, azt nevezzük bediavadnak (בדיעבד), vagyis mit tegyen az ember, ha már megtörtént a hiba, az említett versben a „Ha mégis marad belőle”-opció. Egy ortodox közösség általában a lekathila esetet ismeri, mert az a gyakorlatban bevett, a többit tilosnak gondolja. Míg a rabbi tudja, hogy a halákha megenged bediavad, nem ideális eseteket is.

Források:

Lauterbach, Jacob Z. ed., Mekilta de-Rabbi Ishmael, vol. 1 (Philadelphia: The Jewish Publication Society of America, 1933)

Neusner, Jacob ed., Mekhilta According to Rabbi Ishmael, vol. 1 (Atlanta, Georgia: Scholars Press, 1988)

---

[i] Halahikus midrás az Exodus könyvéhez, a 3-4. században szerkesztették.

[ii] A bejegyzésben található bibliai idézetek a RÚF-ból (Revideált Új Fordítás, 2014) vannak.