Szefárd szokások, mint kommentárok

Az Exodus 12:11-ben ezt parancsolja Isten a népnek a peszahra vonatkozóan: „Így egyétek: legyen a derekatok felövezve, sarutok a lábatokon, bototok a kezetekben, és sietve egyétek: az Úr páskája ez.”[i] Ez a parancsolat az askenáz zsidóság értelmezésében a peszah micrajimra vonatkozik, a kivonuláskor történt eseménysorozatra. A szefárd zsidóság viszont ezt egy szokás, minhág alapjának is tekinti.

Görögországban, Kurdisztánban és Észak-Afrikában egy kis előadás keretében emlékeznek a kivonulásra. Az ünneplők az Exodus 12:11-ben szereplő parancsolatot szó szerint valósítják meg:

„Így egyétek: legyen a derekatok felövezve, sarutok a lábatokon, bototok a kezetekben, és sietve egyétek: az Úr páskája ez.”

A széder estén az apa vagy a fiatalabb gyerekek beöltöznek nomádoknak/koldusoknak és kezükben egy botra felszúrt maceszt tartva bekopognak az ajtón, kérlelve a bent lévőket, hogy engedjék be őket. A nomádok és a bent tartózkodó vendégek között az alábbi párbeszéd zajlik le:

Vendégek: Kik vagytok, és honnan jöttök?

Nomádok: Zsidók vagyunk, és Egyiptomból jövünk.

Vendégek: Hová mentek?

Nomádok: Jeruzsálembe.

Ezek után elmeséli az apa az egyiptomi kivonulás történetét.

Az Exodus 12:7 és 12:13-as verse a ház ajtófélfájára és szemöldökfájára kent vérrel foglalkozik, mint ami megvédi az abban lakókat a tízedik csapástól. A görögországi zsidóság ugyanilyen védelmező szerepet tulajdonít az áfikománnak (a középső, eltört macesz nagyobbik, széder este során elrejtett része).  Az ünnep során a ház különböző részeibe akasztanak fel az áfikománból és a következő peszah előtt a régi afikománt elégetik.

Az észak-afrikai zsidóság egy másik szokása, hogy a széderestén az apa felolvassa a tíz csapásról szóló részt az Exodus-ból, és ekkor kiönt egy tálba vizet, amit a „csapások vizé”-nek neveznek. Úgy tartják, hogy ezzel a vízzel távol lehet tartani az ellenséget, ha az ellenség házának falára locsolnak belőle. Tehát úgy működik, mint a bibliai vér az ajtón, csak éppen a távol tartandó gonosz házára kell szórni belőle.

A marokkói zsidóság a mimuna szertartását a peszah utáni napon tartja. Korán reggel a családok kimennek a tengerhez, az arcukra és a lábukra vizet locsolnak, mintegy eljátszva a Vörös-tengeren való átkelést. Az ünnepet megelőző este a nők felveszik legszebb ruháikat és ékszereiket, majd így járnak házról-házra, hogy megkóstolják az elkészített ünnepi fogásokat. Az ünnephez kapcsolódó felöltözés és ékszerek viselése kapcsolódhat az Exodus 12:35-höz: „Izráel fiai Mózes beszéde szerint jártak el, mert ezüst és arany ékszereket meg ruhákat is kértek az egyiptomiaktól.” Isten ezt az Exodus 3:22-ben parancsolta meg a zsidóknak.

Felhasznált irodalom:

Simon, Reeva Spector – Laskier, Michael Menachem – Reguer, Sara eds., The Jews of the Middle East and North Africa in Modern Times (New York: Columbia University Press, 2003) pp. 197-200.

---

[i] A bejegyzésben található bibliai idézetek a RÚF-ból (Revideált Új Fordítás, 2014) vannak.